A legegyszerűbb macaron recept

Tudom, hogy ezzel van tele az internet meg az egész gasztroblogger-világ, meg ez az egyik legtrendibb süti mostanában, és én meg azért igyekszem különleges, de legalábbis nem túl megszokott dolgokat összeépítgetni a konyhában, hát most mégis beadtam a derekamat :) Egyszerű az oka: kihívás kellett. És sikerült, nagyon örülök neki, elégedett vagyok.

Vettem egy csomag mandulalisztet, és én az azon lévő receptet használtam. Örültem neki, hogy nem ír mindenféle furcsa mértékeket, pl. dekában vagy folyadékmennyiségben megadva a tojásfehérjét, meg nem kell 121 fokos cukorszirupot sem készíteni hozzá. Úgy fogtam fel az egészet, mint bármilyen másik sütit, ami kicsit bonyolultabb és nem egy egyszerű egy tálban összekeverjük, sütőport bele, aztán 180 fokon fél órát sütjük és kész. (Ne értsetek félre, rajongok az egyszerű de nagyszerű sütikért is!!) Vettem egy szuper szilikonos formát is, ami segített abban, hogy megtartsák a formájukat pihentetés közben, így nem folytak szét. Ezt nagyon ajánlom, ha kedvet kaptok a macaron-sütéshez: szerezzetek be legalább egy szilikonos sütőlapot, még jobb, ha ki is alakítanak benne mélyedéseket. Nekem kimaradt egy kis tészta a végén, már nem tudtam a szilikonra nyomni a kis gömböket, úgyhogy sima sütőpapírra tettem őket. Nos, nagyon finom, de nagyon rusnya kis krumplik lettek így, és nem is jöttek fel szépen.

Mi kell hozzá? Kb 28-30 db lesz ebből a mennyiségből.

• 125 gr mandulaliszt
• 225 gr porcukor - én ezt is inkább megvettem, biztos ami biztos.
• 4 db közepes nagyságú tojás fehérjéje
• 25 gr kristálycukor
• ételszínezék vagy valamilyen ízesítő
• töltelékként lekvár vagy 100 gr vaj és 1,5 dl porcukor keveréke

Mit kell vele csinálni?
Mindenekelőtt a tojásfehérjéket pihentessük egy éjszakán vagy jó pár órán át szobahőmérsékleten.

A tojásfehérjét verjük jó kemény habbá. Az edényt magabiztosan meg tudjuk fordítani, a hab nem esik ki belőle. Ha már jó kemény a hab, apránként adjuk hozzá a kristálycukrot, verjük még egy kicsit, míg elkeveredik.

A lisztet a porcukorral alaposan keverjük össze egy nagy tálban. Az esetleges porcukor-darabkákat nyomjuk szét.

A lisztes keverékhez adjuk hozzá a tojásfehérjét, színezzük-ízesítsük. Töltsük nyomózsákba a tésztát, nyomjuk ki a szilikon lapra.

Legalább egy órát hagyjuk állni. 10-15 perccel (sütőfüggő) az óra pihenés letelte előtt a sütőt gyújtsuk be 160 fokra. Mielőtt betennénk a sütőbe a macaronokat, csapjuk párszor az asztalhoz a tepsit. Ezt a tippet Emesénél olvastam. :)

Süssük 10-12 percig a macaronokat, ne nyissuk ki a sütőt. Szép talpat fognak növeszteni és megnőnek majd. Ha készen vannak, hagyjuk kihűlni, és aztán szedjük le a szilikonról. Nekem nem sikerült az összeset szépen leszedni, itt mutatom:

Amelyik nagyon üreges, azt óvatosan töltsük meg lekvárral, mert átázhat.

Ha kihűltek a sütik, akkor már csak az összeszerelés van hátra. Óvatosan kenjük meg őket töltelékkel, és már fogyaszthatjuk is. Hűtőben tároljuk - ha csak el nem fogy rögtön... :)

Wienerbröd - a svéd bécsi süti

Már egész sok jellegzetes svéd süti receptjét olvashatjátok a blogon: volt már kanelbullar, semla, tosca torta, sáfrányos süti, legutóbb pedig a Budapest tekercs. A Wienerbröd is nagyon jellegzetes vajas tésztás kedvencük a svédeknek, én meg, felbuzdulva a kakaós csiga sikerén, belefogtam a dán vajas tészta hajtogatásába, és megint nagyon finom lett!

A titok: hűtsünk be minden hozzávalót, a tej-tojás-vaj nyilván a hűtőben van, de tegyük be a lisztet és a cukrot is hűlni, sőt, ha befér, még a nyújtófát is!

Magyar nyelven én egyetlen receptet találtam itt, én igyekeztem képekkel és részletes instrukciókkal ellátni a receptet, hogy minél informatívabb és használhatóbb legyen.

Mi kell hozzá?

• 50 gr élesztő
• 2,5 dl tej
• 1 db tojás
• fél tk só
• 2 ek cukor (barnacukrot használtam)
• 8-10 dl liszt (teljes kiőrlésűt használtam)
• 400 gr vaj - használhatunk margarint is, olvastam azt is, hogy jobb azzal csinálni.
• a töltelékhez lekvár, vaníliakrémpor és tej
• megdíszíthetjük porcukor és víz keverékével - én az egészségmegőrzés jegyében ezt lehagytam róla

Mit kell vele csinálni?

Keverjük a hideg tejbe az élesztőt (nem kell külön felfuttatni!), adjuk hozzá a tojást, a cukrot, a sót, és a lisztet apránként. Gyorsan dolgozzunk össze. Tegyük a hűtőbe 10 percre.

A vajat szeleteljük fel ez idő alatt.

Ha letelt a 10 perc, a tésztát nyújtsuk ki kb 30x40 centis téglalap alakra, az egyik felébe helyezzük el a vajszeleteket, úgy, hogy hagyjunk egy kis tésztát mintegy keretként.

Hajtsuk be a csücsköket így:

Hajtsuk rá a vajas félre a vaj nélküli felet, nyújtsuk ki így úgy, hogy felénk néz az összehajtott rész (nem a nyitott):

Ez után kezdődik a hajtogatás. A tésztát osszuk három egyenlő részre gondolatban, a külső harmadokat hajtsuk a középső részre, forgassuk el 90 fokkal, nyújtsuk ki újra. Ezt ismételjük meg párszor (legalább háromszor), dolgozzunk viszonylag gyorsan, különben a vaj megpuhul. Amikor egy utolsót hajtunk a tésztán, ne nyújtsuk ki, hanem összehajtva tegyük hűtőbe 15 percre.

 

A 15 perc letelte után nyújtsuk ki a tésztát egy centi vastagra, vágjunk egy-másfél centi vastag csíkokat belőle. A pizzavágót ajánlom a folyamathoz.

A csíkokból nyolcasokat hajtogatunk úgy, hogy először megsodorjuk a csíkot: 

A csík két végét egymást keresztezve felfelé rátesszük a csík közepére:

Aztán a csík végeit visszahajtjuk a keletkezett körök közepébe:

Tegyük a nyolcasainkat sütőpapírral bélelt tepsire, kelesszük konyharuha alatt fél órát.

Ez alatt az idő alatt készítsük el a sűrű vaníliakrémet. Nem tudom, hogy otthon lehet-e kapni port, mindenesetre a pudingport nem ajánlom, legfeljebb sűrűre főzve.

Ha megkelt a tészta, akkor tegyünk a nyolcasok egyik felébe lekvárt, a másikba krémet. Süssük 225 fokon 9-12 percig. Ha szeretnénk meglocsolni a porcukros öntettel, azt akkor tegyük, amikor már teljesen kihűlt a süti.

Nekem összesen 30 db lett belőle. Egészen hamar elkészült, nem bonyolultabb, mint bármilyen más süti, bátran próbáljátok ki! :)

Budapest-tekercs - Budapestrulle

Na hát vicces, hogy a svédeknek van egy ilyen nevű sütijük, mi meg nem is tudunk róla! Még viccesebb, hogy Budapesthez meg a magyarokhoz semmi köze, a cukrász egyszerűen a hasára csapott és így nevezte el. Diós tészta, tejszínhabos töltelék és mandarin. Hát ebben semmi magyaros nincs, de finom, és nagyon egyszerű - annak tűnt, mármint egyszerűnek. Az enyémnek ugyanis lett egy kis szépséghibája, de nálam tapasztaltabb konyhamesterek biztosan megmondják majd, mi volt a baj.
A recept a Vår kokbok című svéd szakácskönyvből származik. Én kevesebb tejszínt használtam a krémhez (2,5 decit) és egy kicsivel kevesebb cukrot tettem a tésztába (barna cukrot használok, de mégis...).

Mi kell hozzá?

• 100 gr dió vagy mogyoró
• 6 db tojásfehérje
• 3 dl cukor
• 1 dl liszt
• 400 g mandarin
• 2,5-3 dl habtejszín
• 2 tk porcukor
• esetleg vaníliás cukor
• fél tábla csoki a díszítéshez

Mit kell vele csinálni?
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra.
A diót daráljuk le, keverjük el a liszttel.
A tojásfehérjét verjük jó keményre, adjuk hozzá a cukrot.
Forgassuk bele a cukros tojásfehérjébe a diós lisztet.

Egy 30x40 cm-es tepsit béleljünk ki sütőpapírral, öntsük bele a tésztát. Süssük 15-20 percig. Amíg sül, verjük fel a tejszínhabot, olvasszunk csokit a díszítéshez.
Ha megsült a tészta, borítsuk egy másik sütőpapírra, húzzuk le róla az eredetit, hagyjuk teljesen kihűlni.

A kihűlt tésztát kenjük meg a tejszínhabbal, potyogtassuk rá a mandarint, és tekerjük fel. Locsoljuk meg a csokival.

Sajnos nekem megtört a tészta, nem tudom, mi volt a hiba. Van ötletetek?

Fogyasztás előtt pár órára tegyük a hűtőbe. Jó étvágyat!
A tesztelőbizottság tagjai és adagjai balról jobbra: katalán cimbora sokat kapott, az én életem egyetlen szerelme közepes méretűt, jómagam a legkisebbet kaptam. Nem élt a sütit 24 órát sem amúgy.

Gasztro-élmények Párizsból

Szóval, Párizsban jártunk. Egy csöppnyi kis apartmanban laktunk a város közepén, a tetőtérben, láttuk az Eiffel-tornyot a még csöppnyibb erkélyről. Rengeteget sétáltunk és metróztunk, és igyekeztünk jó franciás (de nem túl flancos!) ételeket kóstolni.

La petit creux du Faubourg

Cím: 66 Rue du Faubourg Montmartre, közel a Le Peletier megállóhoz.

A sarkon áll egy kávézó, nagyon turista-csali, színes meg illatos, úgyhogy mi azért sem dőltünk be a marketingnek, inkább beültünk ide, az egyik kis utca kezdeténél szolidan kacsingató kis étterembe. A szakács, a felesége meg a fiuk vitték az éttermet, a konyhának még ajtaja sem volt (uniós szabályok??), egyedül a fiú beszélt valamennyire angolul, de nagyon barátságosak voltak. Ettünk egy quiche lorrainne-t, desszertként csokis mousse-t és persze kávét. Nagyon finom volt, nagyon jól laktunk, és közben láttuk, ahogy érkeznek ebédelni a törzsvendégek meg a helyiek. Nem volt rajtunk kívül turista.

Collignon zöldséges

Cím: 53 Rue des 3 Freres, Montmartre

Aki szereti az Amelie filmet és Párizsban jár, annak kihagyhatatlan. Semmi különös nincs benne, nem azért. Hanem mert csak úgy. Mi vettünk egy doboz málnát és az ujjainkra tűzve megettük.

Les deux Moulins

Cím: 15 Rue Lepic, a Montmarte-on.

Ez a bizonyos Két Malom kávézó, ahol Amelie dolgozik. Nos, kár, hogy csak úgy bemenni általában senkinek sincsen képe... Merthogy a kávé egyáltalán nem volt finom. Van Amelie-menü, ami creme brulee-ből meg kávéból áll.

 

Chez Gladine

Cím: Rue des 5 Diamants, Place d'Italie
Ezt a helyet egy Párizsban élő barátunk, Zsófi ajánlotta. Nagyon finom, nagyon olcsó (mármint hát a helyi viszonyokhoz képest), és a hangulata valami fantasztikus. Várni kellett kicsit, mire asztalt kaptunk. Salátát ettünk - persze ez messze áll a diétás csupazöldség salátától, volt benne krumpli, bacon szalonna, tojás, sajtok, egy-két szem paradicsom. A desszert csokis pite volt, ami nem ilyen pihe-puha mousse-szerű habos pite ám, hanem mintha a tésztára rádobtak volna egy-két tábla csokit.

Latin negyed

Szóval a Latin negyedben ettünk egy helyen, aminek teljesen elfelejtettem a nevét. Annyira nem is lényeges, mert nem volt nagy élmény, nincs rajta mit ajánlani. Én hagymalevest kóstoltam, ami nagyon gusztusosan nézett ki, de nem tudom mennyire látszik a képen, hogy borzasztó zsíros volt.

Ladurée

Cím: 21 Rue Bonaparte, Latin negyed. Van vagy 5-6 üzletük Párizs-szerte, ez egy félreesőbb, kevesebb vendéggel, kisebb sorral.

Ide mindenképpen szerettem volna elmenni. Az igazság az, hogy ettem már ugyanilyen finom macaront, és lehet ennél olcsóbban is kapni finom macaront Párizsban. Ha mindenképpen szeretnétek, vegyetek itt macaront, csak azt szeretném mondani, hogy nem feltétlenül érdemes, mert nem ad sokkal többet. De nagyon elegáns hely, az egyszer biztos.

Mademoiselle Proust

Cím: 57 Rue de Saintonge, a Republique metrómegállóhoz közel

Az úgy volt, hogy Párizsban nagyon nehéz bélyeget találni, és fel-alá rohangáltunk újságostól újságosig a kis köteg képeslapunkkal, mire megtaláltuk a postát. Csak ott lehet bélyeget venni, ezt jó, ha tudjátok. :) Na és ott találtunk egy szuper kis helyet, ami 10 napja nyitott! Elbeszélgettünk a hölgyekkel kicsit, csak mi voltunk éppen az üzletben. Vettünk tőlük 6 db madeleine-t. Ja igen, remélem, összeáll a Proust-madeleine páros mindenkinek!! ;)

És végül...

Az apartmanunk

Croissant, baguette, büdös sajtok, és bor! Ja igen, ez nem reggeli volt, hanem vacsora ;)

Whoopie pie - hipp hipp hurrá! pite

Már többször említettem, hogy nekem a tumblr elég jelentős inspiráció, ott láttam meg tegnap reggel egy képet a whoopie pie-ról. Megtetszett, hogy úgy néz ki, mint a macaron, nagyon mutatós, de látszik rajta, hogy igazi kis pihe-puha puffancs párnácska, krémmel töltve. Aztán kerestem receptet is hozzá. Nem sok magyar nyelvű recept létezik, és a Gasztrotipp receptjét használtam, kövessétek Ti is az instrukciókat, nem is írom le még egyszer (a szerző jogok az egyik része a dolognak...). Persze annyit változtattam rajta, hogy teljes kiőrlésű lisztből és barna cukorral készítettem, a krémbe pedig vaníliát kevertem. Nekem a megadott mennyiségből 19 db pite lett. A recept ugyan nem írja, de én azt javaslom, hogy koszoljunk össze két nyomózsákot is: egyet a tésztával, egyet meg a krémmel. Kenhető lesz a krém, de szerintem szebben lehet tölteni nyomózsákkal. És akkor most a dumálás helyett egyszerűen csak képek következnek!

Az igazi, gödi kakaós csiga

Emigránsként gyakran tör rám kis híján elfelejtett, régen evett ételek iránti vágy. Aranygaluska langyosan, vaníliaöntettel, a Mama káposztás buktája, lecsó egy nyári napon a Balatonon, édes, érett barack leve csurog le a könyökömig. Hát igen, Svédországban sötét és hosszú a tél, és az éghajlat nem teszi lehetővé, hogy ugyanolyan finom és zamatos legyen a mindennapi étel, mint otthon.

Na de félre az érzelgősséggel: megkívántam a kakaós csigát, ezért kutakodtam egy sort az interneten. Kifejezetten nem simán élesztős/sütőporos/hiperszupergyors receptet kerestem, hanem az igazit. Meg is találtam a tökéletes receptet! Még videó is van hozzá, teljesen világosan, elronthatatlanul van leírva minden. Én feleztem a hozzávalókat, így lett kb 25-30 db. Élvezet volt elkészíteni, és a végeredmény... Hát nagy sikerélmény volt, hogy ez az egyben úgy néztek ki, mint a péknél otthon. És az íze is olyan volt. Kb másfél-két óra alatt lesz a hozzávalókból konkrét, testet öltött kakaós csiga, de a lényegi munka kb 15 perc.

A gödi részéről meg annyit, hogy igen, egy gödi ember találta ki, én meg ott nőttem fel. Ennyivel tartozom a városomnak is. :) (Igen, ilyen érvekkel szoktam meggyőzni magam, ha vasárnap délután neki akarok állni egy ilyen nagyobb lélegzetvételű dolognak.)

Áfonyás pite - másodszor

A blogom tele van pitereceptekkel. Átkereszteljem a blogomat, vagy jó lesz így? :)

Már egyszer készítettünk a katalán cimboránkkal áfonyás pitét. Azóta sokszor emlegettük, meg sokszor kérte, hogy csináljuk, én meg az egyszerűség kedvéért brownie-val vagy húsgolyóval értem el, hogy maradjon csöndben, szó szerint :) (Na jó, amúgy jól esik ám, hogy én vagyok az ügyeletes vércukorszint-emelés-felelős.)

Most kipróbáltunk egy másik receptet, a Bonniers szakácskönyvből. Egyszerűbb volt valahogy, szinte ugyanúgy készült a töltelék, mint a sós piték esetében, és nem mellesleg pont olyanra sikerült megdíszítenie, mint a képen. Nagyon büszke volt magára meg én is rá, de vigyázni fogok, mert lassan jobb lesz nálam! :)

 

Mi kell a pitetésztához?

• 3 1/3 dl liszt
• 150 gr vaj
• 1 ek kristálycukor
• egy csipet só
• 2 db tojássárgája
• 2 ek tej

Mit kell csinálni a pitetésztával?
Gyúrjuk össze a hozzávalókat, a tészta egy részét tegyük félre a díszítéshez. A nagyobb részét nyomkodjuk bele a piteformába. Tegyük hűtőbe 30 percre.

Mi kell a töltelékhez?

• 3 ek zsemlemorzsa
• 500 gr (kb 1 liter) áfonya
• 1 dl tejföl vagy créme fraiche
• 1 dl kristálycukor
• 2 db tojás
• esetleg porcukor a szóráshoz

Összeszerelés

A sütőt melegítsük elő 225 fokra, elősüthetjük a tésztát kb 5-8 percig, de elég vékony, nincs rá feltétlenül szükség.

Szórjuk a zsemlemorzsát a tésztára. Ez azért kell, mert a zsemlemorzsa magába szívja majd a sütés során a hő hatására keletkező áfonyalét (minő mondatkacifánt!), és a tészta nem ázik el.

Szórjuk az áfonyát a zsemlemorzsára.

Keverjük el a tejfölt a cukorral és a tojásokkal, verjük habosra (villával elég, de ha nagyon szeretünk mosogatni, kézi habverővel is lehet). Öntsük az áfonyára.

A maradék tésztából készítsünk csíkokat, díszítsük meg vele a pite tetejét.

Süssük 45 percig, amíg szép színt kap a tészta. Igazi svéd módra (de egyáltalán nem diétás módra) tálaljuk felvert tejszínhabbal vagy vaníliakrémmel. Jó étvágyat!